Homeopátia:

amatőrként tanultam/tanulom, és ma már számomra ez a legizgalmasabb forrás az emberi működés megismeréséhez. Sajnálom azokat, akik tapasztalat és megértés híján kimaradnak ebből a nagy intellektuális kalandból. Itt informatikáról van szó.  Első írásom e tárgykörben (Sorskönyv és miazma) a Sors és sérülés című kötetemben jelent meg.  Rövid elméleti cikkem a homeopátia hatásmechanizmusáról a Terápia Natura 2015. őszi számában olvasható. De az ott olvasott érveken túl érdemes azon is elgondolkozni, amikor mostanában az anti-homeopátia kampány érvelését hallgatjuk, hogy vajon az akár halálos, vagy legalábbis erősen megbetegítő különféle sugár-ártalmak esetében, miért nem hiányolják a ‘mérhető’ anyag jelenlétét és miért fogadják el empírikus alapon a megbetegítő hatást.

Szépirodalom:

A szép-emberit akartam megírni, azt, amit az én túlélőimtől kaptam, láttam. Az ocsmány-emberit már annyian megírták, és olvassák is boldog borzongással. Hátha a szépre is lesz kíváncsi szem és fül. Ezt a történetet nekik, az élesfülűeknek ajánlom. Csak meg kell hallani a gyógyító szavakat. 1948. Mindenkinek mást jelent. Én például a születésemmel voltam elfoglalva. Ennek a történetnek a hősei a túléléssel küszködtek. Talán szebben, mint sok kortársuk. Mert korábbi életükből volt elegendő szeretetforrásuk, ami nemcsak 44 traumáját segített begyógyítani, hanem 1950-et is átvészelni. Szabad-e ebben a férfivilágban leírni, hogy a gyógyítás mindig a szeretetről szól? Nekem hivatásom is ez lett.  Ugyanerről írok pszichológiai könyveimben is. Csak ez most egészen más. Személyes. A “Férfiidôk lányregénye” 2018 januárjában jelenik meg hangoskönyv-változatban, a Kossuth kiadó online terjesztésében.

Mérték Kiadó, 2004, 2011;

Háttér Kiadó, 2018

 

Színház:

2011-ben játékos szakértést vállaltam az  Impro rögtönző színház Fröccs c. pszichológiai sorozatában. Minden alkalommal gyerekes büszkeséget éreztem, amiért ez a spontaneitásában zseniális csapat befogadott, és így újra átélhettem ifjúkorom színházbolond örömeit.  2018. januárban érkeztünk el a 100. előadásig, és én elhatároztam, hogy — bár szomorúan és hálásan — de ezen a kerek évfordulón mondok búcsút ennek a nagyszerű együttműködésnek. Azóta mégis “fröccsöztünk” nyáron Kapolcson, és januárra ismét kaptam meghívást a társulattól. Nem tudok ellenállni…

1125total visits,1visits today